Parazita állatok Cheat Sheet by PannaTamara

A tárgy lényege, hogy olyan zoonózis veszél­yekre irányítsa a figyelmet, amelyek ellen tudatosan védeke­znünk kell, mert ismeretük sem biztosít teljes védelmet. Szükséges az alapvető ismeretek elsajá­títása a megbet­ege­dések csökke­nté­sére.

A parazi­tizmus nem rendsz­ertani, hanem ökológiai fogalom.
1852. Parazi­tának azokat az állatokat nevezik, amelyek egy másik állat testében annak táplál­ékából élnek.
Modern­ebben:
A parazi­tizmus az élőskö­dőnek a gazdas­zer­vez­ettel fennálló egyoldalú fiziol­ógiás függős­égét, a parazi­tának a gazdas­zer­vezet anyagc­ser­éjével való összef­onó­dását, a két partner tér- és időbeli testko­ntaktus kapcso­latát jelenti.

Méret szerint
Mikrop­ara­ziták: vírusok, baktér­iumok, mikrog­ombák, egysejtűek
Makrop­ara­ziták: férgek, atkák, rovaro­k...stb.
Helyzetük szerint
Ektopa­raz­iták: testfe­lül­eten, kültakarón
Endopa­raz­iták: gazda testében (bél, szerv, sejt, vér)
Időbeliség szerint
Obligát: csak élősködő életmódra képesek
Fakult­atív: más fejlődési útra is képesek
Ontoge­netikus fejlődés szerint
Abiofe­net­ikus: fejlődés egy része a külvil­ágban (víz, talaj)
Biofen­etikus: köztig­azdában fejlődnek
Organo­gen­oti­pikus: egész életciklus a gazdas­zer­vez­etben

Kórokozó: Rhabdo­viridae - Lyssav­írusok - Rabies­vírus
Elterj­edés: Kozmop­olita
Vektorok: kutyák, macskák, rókák...stb.
Fertőzés: A fertőzött állatban a kórokozó az idegse­jtekhez kötődik, és óránként 3mm-es sebess­éggel a központi idegre­nds­zerbe vándorol. A motorikus sejtekben zárván­yokat hoz létre. Az agysejtek roncsolása után a nyirok­ren­dszerbe kerül, majd a nyálmi­rigybe ahol a szaporodás folyta­tódik. Az emberbe fertőzött állat harapá­sával, karmol­ásával juthat. (Lappa­ngási idő 10 nap - 3 hónap)
Tünetek: Izomrá­ngás, remegés, láz, erős izzadás, nyelési zavarok, fokozott szomjúság, nehézl­égzés, fulladás. Letalitása 100%-os.
Védekezés: Gyógyí­tha­tatlan betegség. Aktív immuni­zál­ással védekezünk ellene. (Pasteur)

Kórokozó: Yersinia pestis
Elterj­edés: 14. században Ázsiából került Európába. Napjai­nkban vannak pestis gócok Afrikában és Dél-Am­eri­kában.
Vektorok: Valamennyi vadon élő rágcsá­lóban tünetm­entesen előfordul. Az ember körüli rágcsálók viszont megbet­egednek és elpusz­tulnak. A baktérium terjes­zté­sében a rágcsálók ektopa­razitái játszanak szerepet (patká­nyb­olha).
Fertőzés: Az ember a patkán­ybolhák révén fertőz­ődhet meg.
Tünetek: Három formája van
Mindeg­yiknél fellép magas láz, eszmél­etz­avar.
- Bubópe­stis: a nyirok­csomók megduz­zadnak, idővel elfeke­tednek, és bűzös, gennyes váladék képződése mellett kifaka­dnak. Mortalitás 25-40%
- Septik­aemiás pestis: az előző szövőd­ménye. A kórokozók a véráramba kerülnek, bőr és bélvér­zéseket okoznak. Mortalitás 100%
- Tüdőpe­stis: cseppf­ert­őzéssel terjed. Szúró mellkasi fájdalom és véres köpet. Mortalitás 100%
Védekezés: A pestis a vesztegzár kötele­zettség alá eső betegségek közé tartozik. Fő feladat a betegség behurc­olása elleni védekezés.

Kórokozó: Pneumo­cystis jiroveci
Elterj­edés: Kozmop­olita, hazánkban igen ritka.
Fertőzés: A betegség terjes­zté­sének módja nem ismert. Előfordul vad és háziál­latok, valamint ember tüdejében.
Tünetek: Gammag­lobulin hiányos újszül­öttek betegs­égo­kozója. Az immunh­iányos felnőttek is nagy számban fertőz­ődnek meg ezzel, és gyakori az általa kiváltott tüdőgy­ull­adás. Egészséges immunr­end­szerű felnőttek tünetm­entesen viselik a jelenl­étét. Lázat, nehézl­égzést, fulladást, száraz­köh­ögést okoz.
Védekezés: A betegség korai orvosi kezelése. Kezelés nélkül a mortalitás csecse­mőknél 20-50%, immunh­iányos felnőt­teknél 100%.

Kórokozó: Plasmodium fajok (lázál­latka)
Elterj­edés: É 40° D 29° közötti területek. Mo-n sikerült felszá­molni, de behurcolt esetek előfor­dulnak.
Vektorok: Fajspe­cif­ikusak, végleges gazdáik mindig csípős­zún­yogok, köztig­azdák lehetnek hüllők, madarak és emlősök is.
Fertőzés: A fertőzött szúnyog nyálával bekerülnek a sporom­ero­zoitok az ember vérébe, eljutnak a májig, ahol befúrják magukat. A májban gömbölyded formájúvá alakulnak, többsz­örösen osztódnak és hosszúkás, mozgékony merozo­itokká válnak. Ebben a formában hatolnak a vvt-be. Ott tovább növekednek és szapor­odnak (merog­onia). Ez a folyamat meghat­ározott idősza­konként ismétl­ődik, majd a merozoitok ivarsejtté alakulnak (gamet­ogo­nia). A gameto­cytákat szívja fel a szúnyog. Az emészt­őcs­ato­rná­jában a párosodást követően mozgékony, diploid zigóta (ookinéta) képződik. A gyomor­falat átfúrva a gyomor külső falán kötősz­öveti tokkal körül zárt, mozdul­atlan oociszta jön létre. Az itt zajló sporogonia eredmé­nye­képpen haploid sporoz­oiták szabad­ulnak ki, amik a nyálmi­rigybe kerülnek.
Harmad­napos malária - Plasmodium vivax (48 óra)
Negyed­napos maláris - Plasmodium malariae (70 óra)
Trópusi hideglelés - Plasmodium falciparum (szabá­lytalan láz)
Tünetek: A vörösv­ért­est­ekből kirajzó merozoitok miatt a vvt szétesik, és kijutnak a vérpla­zmába toxikus anyagok (piretogén toxinok, hemoli­tikus toxinok), és lázrohamot okoznak. A P. falciparum esetében gyakran elzárják a fertőzött vvt-ek a kapill­ári­sokat, ami az agyban halálos.
Védekezés: Szúnyo­gcs­ípések elkerü­lése, plasmo­diumok elleni gyógys­zerek. Régóta használják láz csilla­pít­ására a kinint. A szúnyo­gál­lomány csökke­ntése (mocsarak lecsap­olása, inszek­ticidek alkalm­azása, szúnyo­gírtó fogasponty elszap­orí­tása, steril hím kísérlet). Részleges védelmet ad a sarlós­ejtes anémia, mert a plasmodium nem tud behatolni a vvt-be, és nem tud kialakulni hemoli­tikus anémia.

Kórokozó: Lándzsás métely (Dicro­coelium dendri­ticum)
8-10 mm, főként juhok élőskö­dője, ritkán emberben is előfordul.
Elterj­edés: Kelet-­Európa és a Közel-­Kelet.
Fertőzés: A petéi a gazdaállat ürülékével kerülnek a szabadba. Köztes gazdái száraz­földi csigák és a Formica nembe tartozó hangyák. (A májmét­elytől eltérően a redia lárva stádium kimarad!) A cerkáriák a csiga légzőü­regébe vándor­olnak, ott betoko­zódnak. A csiga nyálka­burkot képez köréjük. A beburkolt lárvák elhagyják a köztig­azdát, és megtap­adnak valamilyen növényen (vagy tárgyon). A lárvák a hangyák testébe kerülve, a potroh­ukban telepednek meg. Ott ismét betoko­zódnak, majd a hangya agyához közel beágya­zódnak, és megbén­ítják a rágóiz­mokat. A hangya egy fűszál végén rögzíti magát, ezzel megkön­nyítve a végleges gazda szerve­zetébe jutást. Beteg állat májának elfogy­asz­tásával kerülhet az emberbe.
Tünetek: Májtáji fájdalmak, hasmenés, láz.
Védekézés: Mivel ritka a megbet­egedés, nem szükséges speciális védekezés. (Ne együnk juh májat)

Kórokozó: A Tainiidae család két faja, a simafejű galand­féreg (Taenia saginata) és a horgasfejű galand­féreg (Taenia solium). Kifejlett állapotban csak az ember belében élőskö­dnek.
Elterj­edés: Kozmop­olita, de hazánkban csak ritkán fordulnak elő. (USA-ban a simafejű gyakori)
Fertőzés: Az ember által a széklettel ürített ízekbe zárt peték kiszab­adu­lnak. A peték hathorgas lárvát tartal­maznak. A lárvák a köztig­azdák belében kelnek ki. (Horga­sfejű - sertés, simafejű - szarva­smarha) A vérárammal szétte­rjednek a testükben. A haránt­csíkolt izomzatban borsók­alá­rvákká fejlődnek. Ha az ember borsókás húst fogyaszt, a vékony­belében az epeváladék feloldja a burkot, és egy scolex kezdemény szabadul ki, ami megtapad a bélfalon. 2-3 hónap után "­iva­rér­ett­é" válik, azaz végső testízei leválnak a petékkel, és a szabadba ürülnek.
Cystic­erc­osis: Előfor­dulhat, hogy a horgasfejű galand­féreg petéi vissza kerülnek az emberbe. Ebben az esetben az ember központi idegre­nds­zerében képeznek borsók­alá­rvát, ami miatt nagy a halálozási arány.
Tünetek: Inkább kellem­etlen, mint veszélyes. A féreg irritálja a nyálka­hár­tyát, hasi fájdal­makat, hányin­gert, hasmenést étvágy­tal­anságot okoz. Esetek nagy részében az egyetlen panasz az ízek ürülése.
Védekezés: Közfog­yas­ztásra kerülő húsok állato­rvosi ellenő­rzése. Mivel a borsóka hő hatására elpusztul, alapos átsütés vagy főzés csökkenti a fertőzés veszélyét.

Kórokozó: A hegyes­farkú bélgil­iszta vagy cérnag­iliszta (Enter­obius vermic­ularis)
Elterj­edés: Világs­zerte (hideg és mérsékelt övekben a leggya­koribb bélpar­azita)
Fertőzés: Emberről emberre terjed. Főleg iskolá­skorú gyerek­eknél van jelen. A szerve­zetbe orálisan jutnak a peték. A duoden­umban fejlődnek ki, ahonnan a vastag­bélbe vándor­olnak. Útjuk során ivaréretté válnak. Leggya­koribb megtel­epedési helyek a vastagbél, végbél, féregn­yúl­vány. Megter­mék­enyítés után a hím elpusz­tulnak, de olyan szorosan tapadnak a bélfalhoz, hogy csak véletlenül sodródnak ki. A nőstények mozgék­onyak. Petéiket a végbél­nyílás redőibe rakják (10000). A peték néhány órán belül fertőz­őké­pesek.
Tünetek: Anustáji viszketés, sápadtság, rossz étvágy, vakbél­gyu­lladás.
Védekezés: Ha az ember nem fertőzi vissza magát, 3 hónapon belül magától elmúlik a fertőzés. (aspec­ifikus és enterális fertőz­ésekre érvényes intézk­edések)

Kórokozó: Rühatka (Sarcoptes scabiei)
Elterj­edés: Kozmop­olita
Fertőzés: A bőr vékony helyein, testha­jla­tokban fúrja magát az ember testébe. Emberről emberre terjed. A fertőzés veszélye nagyobb, ahol zsúfoltan laknak, és az alapvető tisztá­lkodás nincs biztos­ítva. A nőstény atka a bőr alatt készíti járatait, ollószerű csáprá­góival és emészt­ővá­lad­ékával károsítja a bőrszö­vetet. 5 mm hosszú járatot rág, amely kívülről vékony sötét vonalnak tűnik. A külső nyílás sötétebb, a másik végen látható fehér pont az atka teste. 20-50 petét rak le az atka a járatba, majd elpusztul.
Tünetek: Kínzó viszkető érzés. A vakarástól bőrelv­ált­ozások.
Védekezés: Atkák és peték elpusz­títása. Alsónemű és ágynemű magas hőfokon való mosása. Gyógyh­atású krémek haszná­lata.